Al-Dunai harcok
Miért voltak szükségesek az Al-Dunai harcok? Mint tudjuk a Kárpát-medencében a fő katonai erőt a bolgárok képviselték. Szvatoplu, Szalán (Zalán) kánt semlegesíteni tudja a betörő magyar hadtest . De mi van az Al-Duna terültén tevékenykedő bolgár főerőkkel, melynek vezetője Simeon cár? Ez az erő bármikor a Kárpátok átjáróin rátörhet (Vulkán hágó, Vöröstoronyi szoros, Törcsvári hágó és a Tömösi szoros, -lásd a térképen-) az éppen bevonuló magyar törzsekre, és akkor igen nehéz helyzetbe kerülhetnek a honfoglaló magyarok.
Mit kellett tenni ebben az esetben? Árpád apánk zsenialítása, hogy leköti a bolgár főerőket. Kihasználja a Bizánc és a Bolgárok közötti ellenségeskedést, ezért mint bizánci szövetséges leküldi a Nyék és a Jenő hadosztályokat -ez 18-20.000 fő, könnyű lovasság- fia Levente fővezér és Tas vezér vezetésével az Al-Dunai térségbe, szigorú paranccsal, a bolgár főerők lekötése a hon(vissza)foglalásának idején az “életük árán is!” A szövetség bizánci hajósai a Jenő hadosztályt átviszi a Duna jobb oldalára, tevékenységi területe a Duna déli szakasza, melynek vezetője Tas vezér. A Duna bal partján marad a Nyék hadosztály Levente vezetésével, melynek működési területe a Duna északi része.
A magyar hadtestek fergeteges sikereket érnek el, Levente még a bolgárok fővárosába is betört. Ettől a nagy sikertől a bizánciak megrettentek, akkor jöttek rá, hogy a magyar törzsek ezekkel a hadműveletekkel új hazát is foglalnak, és felmondták a magyarokkal kötött szerződést. Az így felszabaduló bolgár haderő teljes erejével rátörhetett a Nyék hadtestre. Ugye kedves Nagyérdemű, nem kell stratégának lenni, hogy meglássa, érzékelje, hogy a két kis magyar hadosztály nem tud ellenállni a teljes bolgár haderőnek! Ha a bolgár haderő felmorzsolja a két magyar egységet, szabaddá válik az út a Kárpátokon át a területeket elfoglaló magyar törzsek felé!
Ádáz küzdelem kezdődött! A Jenő hadosztály, ha akarná könnyedén átúszhatta volna a Dunát, ezt már többször is megtették, de maradtnak a baloldalon, és felvették a harcot a teljes bolgár haderővel!
Természetesen, a Nyék hadosztály is bekapcsolódott a harcokba-bár nekik a Duna északi területének a védelme az elsődleges- és, hogy milyen ádáz harcok dúltak a két erő között jelzi, hogy Levente, a hadtestek főparancsnoka, ebben a kegyetlen harcban életét vesztette. Levente, Árpád elsőszülött gyermeke volt.
A harcok egész nyáron folytatódnak. A bolgárok, bár a Jenő hadosztályt szinte teljesen felmorzsolták, nem tudnak átkelni a Dunán!
Amire nagy nehezen kierőszakolják a Dunai átkelést október tájára, a Nyék hadosztály, és a szinte megsemmisített Jenő hadosztály, lassan, rendben visszavonulva lezárják a Vulkán hágót, a Vöröstorony-szorost, a Törcsvári hágót, és a Tömösi szorosokat; ekkorra a hon(vissza)foglaló magyarok törzsei rendben elfoglalták előre kijelölt helyeiket.
Mostanra a “gibic” (kontárkodó, hozzá nem értő) írónak összeszorult a gyomra.
A szíve, a lelke, könnyekkel küszködik ,(de nem szégyelli) ennyi önfeláldozás, ennyi bátorság - hisz akkor még nem volt HAZA- láttán, szíve minden melegével, és szeretetével gondol ezekre a bátor, és nagyszerű emberekre (honfitársaira)! A Jenő hadosztályból 6000 harcos halt meg a csatamezőn, az akkor még csak sarjadó Magyarország védelmében!
Ennél kisebb hőstettet véstek kőbe a ma élő spártai utódok, a görögök. Ama híres spártai király Leónidász, és 300 harcosának hőstettét, remélem, ismerik a történetet: 300 spártai feltartóztatta az egész perzsa sereget egy szoros védelménél, és egyenként haltak meg hazájukért!
Az utódok, a következő írást vésték egy kősziklába , elődeik tiszteletére:
“Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
Magyarok, a mai magyar emberek (2006,ha még vannak?), még csak egy emléktáblát sem állítottak a halálba induló 6000 nagyszerű magyar harcos emlékére, akik nélkül ma nem lenne Magyarország, nem lenne hazánk!
Magyarok, ti mikor emeltek emléket a 6000 magyar harcosnak!?
Én, kicsiben megpróbálok állítani egy emléktáblát itt, és helyettetek is, “sokperces” tiszteletadással emlékezzek eleink önfeláldozó harcára:
“Állj meg magyar! Itt pihenünk. Harcunkat érted, a hazáért megvívtuk. Dicső magyar utódainknak örökül hagytuk. Reméljük, halálunk nem volt hiábavaló!”
Hát csak ezt akartam az utódokra hátrahagyni, és egy kis útmutatást adni, hogy kutassák, és olvassák ezeket a magyarokkal, és őseinkkel foglalkozó írásokat. Emlékezzenek azokra a névtelen, és ismert hősökre, akik életüket adták a mi hazánkért. Ezeknek, a hősöknek a hősi emlékművük még ma is áll, és ez Magyarország!
